Új témák, új megvilágításban a kormány előtt

Azért a régiekről sem mondott le a miniszterelnök

Ugyan a 2 Hetes alapvetően a DK II. kerületi tagjainak időszaki hírlevele, amely főként kerületi ügyekkel foglalkozik, amelyek másutt nem olvashatók. Ám ha olyan fontos és ritka esemény történik, hogy a magyar miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatót tart, amelyen ráadásul néhány független orgánum is jelen lehet, sőt kérdezhet, nem csupán a kormány által központilag irányított médiumok, akkor erről illik nekünk is megemlékeznünk.

Összefoglalóan: ha ezt a nagy ívű, kétségtelen szónoki bravúrral előadott műsort mondjuk egy más planétáról érkezett vendég meghallgatja, akinek fogalma sincs a mai Magyarország viszonyairól, akkor az el fog ámulni, micsoda győzelmekről és még nagyszerűbb jövőképről lehetett hallani Európa egyik élenjáró országának barátságos és őszinte vezetőjétől. Az ördög azonban mindig a részletekben rejlik. Néhány ilyen részletet szeretnénk felidézni, az elhangzottak időrendjében.

Nagyszerű eredményről számolt be a miniszterelnök az ország foglalkoztatási adatait idézve. Tavaly kereken 4,5 millióan dolgoztak ez 70 %-os foglalkoztatottságot jelent. Azt viszont elmulasztotta hozzátenni, hogy ebből 125 ezer a közmunkás és több mint félmillió a külországokban dolgozó magyar.

A szegénységen belül harmadával csökkent a kimondottan nélkülözők száma (akik számára a mindennapi létfenntartás is hiányzik). Azt viszont nem mondta, hogy ezek 1,4 millióan vannak, ők a lakosság csaknem 15 százaléka.

Valamilyen fura számítás alapján elbüszkélkedett a miniszterelnök, hogy a gazdaság versenyképességében a magyarok a legjobbak az Unióban. Nos, a Világgazdasági Fórum (WEF) 141 országot vizsgáló listája alapján a 47. helyen állunk. A versenyképességi indexet adó 12 mutatóból egyedül az infrastruktúrában vagyunk viszonylag jók a 28. helyen, de elkeserítő a helyzet az egészségügy (69.), az áru- és munkaerőpiac esetében (82., illetve 83. hely). Nem állunk jól az intézményrendszernél sem (66.). Bár alacsonyak a kamatok, konjunktúra volt a világgazdaságban, és bőséges mennyiségben álltak rendelkezésre fejlesztési források az uniós támogatásoknak köszönhetően.

Úgy tűnik, az önkormányzati választások váratlanul nagy ellenzéki előretörése következtében Orbán végre elfogadta, hogy ideje lenne valamit legalább ígérni az egészségi ellátás javítására, hiszen ez mindenkit érint – a rezsim magánklinikákat és külföldi kórházakat megfizetni képes haszonélvezőit kivéve. A szakdolgozók és nővérek elvándorlásának fékezésére, januártól 14, novembertől 20 százalék béremelést helyezett kilátásba (jelenleg 26 ezren hiányoznak a rendszerből!). Továbbá kijelentette, hogy a 3 évnél régebben felújított kórházak váróhelyiségeinek és kórtermeit fel kell újítani. A Számvevőszék pedig megtiltotta az úgynevezett fedezetnélküli kötelezettségvállalást, 2020-ban nem engedik egyetlen intézmény eladósodását sem. Itt jön egy homályos megfogalmazás: ez utóbbit a külföldi cégektől igénybevett nagy értékű berendezésekből származó extraprofit okozta. Itt álljunk meg.

Sokszor leírtuk: senki sem képes átlépni a saját árnyékát. Amikor Orbán úgymond segíteni akar, akkor először valamilyen építkezés jut az eszébe. (Apuka kőbányái és műkőgyártó telepei még nem sivatagosították el eléggé Budapestet és más városokat, további megrendelésekre lenne szükség…) A biztos profitot jelentő eddig államosított, majd a haveroknak privatizált cégekből, ingatlanokból sincs elég, érdemes szemet vetni a legmodernebb, jól működő, nagyrészt adományokból beszerzett egészségügyi berendezésekre is (lásd, Meddőségi Centrumok).

Részlet a State of Health in the EU 2019-ben kiadott 22 oldalas tanulmányából. „A magyar egészségügyi ágazat krónikusan alulfinanszírozott, és úgy tűnik, az egészségügy nem kiemelt prioritás. Az állam az egészségügyi kiadásoknak csak kétharmadát fedezi, ami jóval alacsonyabb az uniós átlagnál (79%), a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulás aránya (27%) pedig jóval magasabb az uniós átlagnál (16%). Az önrész magas szintje aránytalanul érinti az alacsony jövedelmű csoportokat, és a háztartások magas arányának okoz katasztrofális egészségügyi kiadásokat. A közvetlen lakossági hozzájárulás majdnem felét gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre költik, amely arány az egyik legmagasabb az EU-ban.”

„Orbán Viktor vidéki házától alig húsz méternyire egy fűtött gyepű, a falu lakosságánál kétszer több ember befogadására alkalmas, múzeummal és rendelővel is felszerelt futball-stadion áll. Miközben a megye legnagyobb kórházában nincs szappan a női vécében, rosszak a piszoárok a férfi vécében, és két orvos az éjszakába nyúlóan próbálja ellátni a még éjfélkor is várakozó harminc beteget”, kezdi magyarországi riportját a The New York Times.

Az elmúlt évtizedben a magyar orvosok tizede, úgy ötezer orvos hagyta el az országot magasabb fizetés reményében. Zacher Gábort idézik, aki arról beszélt, hogy a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán gyakran havi 300 órát dolgozott az a 25 orvos, aki 50 helyett dolgozott, miközben a kórház költségvetéséből hiányzott 350 millió forint.

Nem folytatjuk az idézeteket, minden olvasónknak nyilván van elég tapasztalata a betegellátás mai helyzetéről. Csak csendben megkérdezzük, vajon a miniszterelnök által bejelentett, és Kásler Miklósra delegált intézkedések, a felvázolt problémákat egycsapásra meg fogják oldani? Vagy ha nem, akkor minek kell még történnie?

A nagyvonalú változásokat bejelentő kormányzati show következő része az energia- és klímapolitikáról szólt. Megtudtuk, hogy a Kárpát-medence olyan kiváltságos helyzetben van, hogy képes fenntartani az élet legfontosabb feltételeit önerejéből, minden klímaválság ellenére (amely válságot hirdető társaság amúgy is egy görögdinnye: kívül zöld, belül piros). Ami pedig a széndioxid-kibocsátást és az energiafelhasználást illeti, Magyarország „klímabajnok”, megelőz olyanokat, mint Németország vagy Ausztria, legalábbis az egy főre eső GDP szerinti kibocsátást illetően.

2030-ra 90%-ig karbonsemlegesek leszünk, 2050-re pedig abszolút klímasemlegesek lehetünk, ehhez mindössze 50 000 milliárdot kell beruháznunk.

Egyelőre ezeknek a változtatásoknak első lépcsőjeként, 2022-től minden városban elektromos meghajtású buszok járhatnak csak és mentesíteni kell műanyagszemetektől a folyóinkat. A csomagolóanyagok műanyag-kiváltásán még dolgozik a kormány.

Na, hát ezt is sikerült megoldania az Orbán-kabinetnek egyetlen kormányülésen, nincs többé liberális „klímahiszti”! És hogy mi lesz 30 év múlva? Az még beláthatatlanul messze van.

A következő ügy, amiben „szakaszgyőzelmet” arattak Brüsszelben a magyarok, az a tranzitzónák kérdése a határ mentén. Ha elfogadják a liberális, bevándorláspárti jogi formulát, hogy ez „fogvatartás”, akkor mi „pedagógiai okokból szigorítottunk volna rajta, mert a magyar reakciónak ez a logikája, ha valamit kifogásolnak” – magyarázta a miniszterelnök. Nem kétséges, ezt őszintén így is gondolta, csupán abban tévedett – nem kicsit, nagyon –, hogy ez kizárólag az ő személyes logikája és pedagógiai módszere, nem pedig a magyaroké. Mint annyi más esetben saját magát szereti azonosítani a magyarsággal, vagy az általa vezetett kormány kritikáját a Magyarország elleni támadással. Másként persze nehezen lehetne elviselnie a vágyak és a valóság közötti szakadék kudarcait.

Így maradt a már jól bevált, számos belpolitikai sikert hozó sorosozás – annyi újítással –, hogy Soros „tehetséges magyar ember (egy magyarember nem is lehet más), ügynökei minden európai intézményben jelen vannak, jó lenne, ha mellettünk állna, és nem ellenünk dolgozna”.

Ez aztán részben magyarázza, miért oly nehéz kormányozni a mai világban, bár 3 ciklusban Orbánnak mégis sikerült. Arra a kérdésre, mit szól hozzá, hogy egyik leglojálisabb híve szerint „egyre több embert irritál a Fidesz” s ez okozta az ellenzék előretörését, próbálta elkenni a kérdés élét. „Túl hosszú volt a kampány, az emberek nehezen viselik, nyugalomra vágynak. Másfél éve nem volt nemzeti konzultáció, nem kérdeztük a véleményüket, ebben az évben legalább kettőt is tervezek.” Ez igazán megnyugtató…

A Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, több száz médiafelületet irányít közvetlenül. A belépő cégek „önkéntesen” mintegy 30 milliárdnyi vagyonról mondtak le. Arra a kérdésre, hogy a KESMA létrehozásával miért érzi még mindig média-ellenszélben magát O. V. azt válaszolta: „a KESMA magánalapítvány, a kormány nem a  létrehozója, ezt én nem értékelem. Sajtótermékeket, médiaszereplőket nem akarok minősíteni.”

Elmondta: kevés tényanyag, felmérés készült a valódi médiaviszonyokról, ebben inkább a saját tapasztalatára épít, amely többet ér minden értékelésnél. Majd körülnézett a sajtótájékoztató termében. „Ha most itt választást tartanának, ezt 80-20 százalék arányban elveszteném.” Hogy ebben a sajtó iránti ellenszenv munkált vagy valami egészen más, azt nem tisztünk mérlegelni.

Az ATV képviselője megkérdezte: a kormányzás hangoztatott bátorságához tartozik-e hogy a kormány képviselői elfutnak az őket kérdező újságírók elől? Vajon az Elios-ügyben miért mondtak le az Uniós támogatásról, miért az adófizetőknek kellett 13 milliárdot kifizetni? A válaszból megtudtuk, hogy O.V. nem szándékozik rosszindulatú kérdésekre válaszolni és felesleges vitákat folytatni. Rendszeresen eleget tesz tájékoztatási kötelezettségének, péntekenként a Kossuth rádióban minden fontos dolgot elmond, amit a magyar polgároknak tudniuk kell. Az pedig sok esetben megtörténik, hogy az EU-ból érkező pénzek feletti vita végül veszteséget okoz, ezért inkább a költségvetés fizet. Különben is az Uniós összeg nem valami adomány, hanem a mi saját pénzünk, mely az itt dolgozó külföldi cégek által az országból kivitt osztalék ellentételezése. Minden forint a sajátunk, az ide-oda pakolás csak technikai kérdés. Különben az Unió felé való elszámolásban az egy főre jutó nemzeti össztermék arányában többet fizetünk be, mint mondjuk a hollandok.

A kormánymédiumok újságírói persze próbáltak „alákérdezni” és túlbuzgalmuk, meg hiányzó hozzáértésük miatt kellemetlen helyzetbe hozták olykor O. V.-t. A Pesti Srácok például az iránt érdeklődött, mikorra várható a Fidesz Néppártból való kilépése és Matteo Salvinivel egy platform alapítása?

Orbán meglepődött, de mosolyt erőltetett magára. „Értem, mit szeretne tőlem hallani, de én ezt nem mondtam. Baloldali előretörés van és a Néppárt sokat vesztett a soraiból. Megváltoztak a politikai erővonalak, és ma már nem a demokrácia, a szabadság, a fékek és ellensúlyok rendszere vagy a választásokon alapuló kormányváltás a kérdés. Hanem, a nemzeti identitás, a keresztény kultúra és a hagyományos családmodell hívei valamint a liberális gondolkodás, az európai egyesült államok és a bevándorlás-pártiak között húzódik az ellentét. Salvini azért az én hősöm, mert Olaszország alapító tagja az Uniónak, amikor mi még kommunizmus alatt éltünk.

A gyöngyöspatai szegregációval sújtott romák kártérítésével kapcsolatban O. V. véleményre nem térnénk ki, a hazai és a nemzetközi sajtó sokat foglalkozott vele. Úgy gondoljuk jóindulatúan, ez a szélsőjobb híveket összekovácsolni igyekvő belpolitikai fogás, semmi más.

Komolyabb ügy a Mátrai Erőmű esete. A cég többségi részvénycsomagja jó egy éve Mészáros cégcsoportjához került mintegy 11 milliárd forintért (Népszava). A visontai telephelyen működő két Mészáros-cég, a Mátrai Erőmű Zrt. és a gabonafeldolgozó Viresol Kft. közül valamelyik hibájából nagy mennyiségű szerves anyag került a hőerőmű technológiai víztározójába, mérgező gázokkal elárasztva a környezetet. Ez a Katasztrófavédelem jelentéséből tudható, de a mértéke vitatott. A miniszterelnök szerint az EU igen magas büntető kvótákat rendelt el, amit a tulajdonosok nem tudtak kifizetni, inkább bezárják a céget. Ezért az állam a segítségükre sietett, az MVM – amely 25 százalékig résztulajdonos – felvásárolta a vállalatot, mivel ez állítólag 10 ezer ember munkahelyét érinti. Különben is az ottani lignitkészlet az ország stratégiai tartaléka egy váratlan helyzetben, tehát itt nem üzleti alapon döntöttek. Értjük. Csak azt nem, hogyan lehet, hogy mielőtt ez a tranzakció megtörtént a miniszterelnök legjobb barátja és üzlettársai még 11 milliárd forintnyi osztalékot ki tudtak venni – a hírek szerint – a különben veszteséges cégből.

Talán nem véletlen, hogy az erre az ügyre adott válasza kapcsán O. V. azt is igen részletesen kifejtette: van egy rendes munkája, egy állása, amiért tisztes fizetést kap, köszöni szépen jól van, amire neki az életben szüksége van, az rendezett. „Ezért erre a kormányra sem pénzzel sem erővel befolyást nem lehet gyakorolni.”

Kár, hogy ezen az igazán alapos – majd 3 órás – tájékoztatón olyan kérdések, mint a magyar nyugdíjasok helyzete, a közoktatás problémái vagy a Kulturkampf kimenetele szóba sem kerültek.

Örömünkre szolgál viszont, hogy miniszterelnök úr, mint azt a tévé közvetítette tájékoztatója alapján láttuk, jól érzi magát és további évtizedekig számít a lakosság bizalmára.

v. j.