Ez a nyár minden, csak nem uborkaszezon!

A nyári hónapokban sem csökkent a Demokratikus Koalíció aktivitása

A DK II. kerületi szervezetének tisztújító taggyűlése jelen ismereteink szerint augusztus végén vagy szeptemberben várható.

A 3 tagú jelölőbizottság a napokban kezdte meg munkáját. Egyfelől informálják a párttagokat a két jelölt személyéről, akiknek pályázatát megismerve, a Demokratikus Koalíció vezetése – a Szervezeti Szabályzat szerint – ajánlotta, hogy közülük válasszuk meg szervezetünk leendő elnökét. Mindketten magasan képzett, nagy politikai tapasztalatú, szervező készséggel bíró szakemberek.

Nagy Eszter 47 éves, kétgyermekes édesanya. A CEU-n és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, 1997-től 2009-ig a Külügyminisztérium volt a munkáltatója, 2009 és 2016 között a Conet Kft., mely számítástechnikai fejlesztésekkel és rendszerintegrációs szolgáltatásokkal foglalkozik.

Nagy Eszter	Szabó Gyula

Szabó Gyula 69 éves, három unokával büszkélkedhet. Szakmai pályáját a Honvéd Térképészeti Intézetben kezdte, földmérő mérnök, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem posztgraduális képzésén nyert diplomát. Jelenleg a II. kerületi önkormányzat alpolgármestere.

A Jelölőbizottság feladata még, hogy – első sorban – a párttagok véleményét megtudakolja: kiket szeretnének látni kerületi szervezetünk 7 tagú elnökségében, akik szívesen vállalják is ezt a megbízatást. Mindezeket természetesen a bevezetőben említett tisztújító taggyűlés fogja majd megválasztani. (Reméljük nagyon, hogy egy esetleg fellángoló COVID-hullám nem hiúsítja meg a szóban forgó összejövetelt!)

***

Van több jó hírünk is – ritkaság ez a mai világban

Egyre több kézbe kerül az Európai Magyarok printmédia kiadása, amelyet a Széll Kálmán téren és a Fény utcai piac bejáratánál osztanak a DK aktivistái. Az Új Köztársaságért Alapítvány kiadványában éppen azokról a témákról tájékozódhatnak hitelesen az olvasók, amelyek manapság a legjobban érdeklik az embereket.

A legutóbbi számban például: miközben az élelmiszerárak az egeket ostromolják (még a KSH hivatalos jelentése szerint is a sertéshús ára majd 29 százalékkal, a cukoré 14,1, a gyümölcsöké átlag 15,1 százalékkal emelkedett), a nyugdíjasok gyakorlatilag egyetlen forint segítséget sem kapnak az idén. Ugyancsak megtudjuk, hogy az úgynevezett „rezsicsökkentés” évente 40 ezer forinttal károsítja meg az átlagfogyasztót, ennyivel kevesebbet fizetnénk, ha a kormány a világpiaci kínálathoz igazítaná a hatósági árait.

Arról is beszámolnak, hogy a DK budapesti polgármesterei a kormányzati megszorítások közepette is gondoskodtak a lakosságról. A járványügyi védekezésben például a kormány kötelezettségei helyett! Ugyanezt tapasztaltuk magunk is, a II. kerületi önkormányzat aktív segítségét a pandémia legnehezebb napjaiban.

***

Sokszoros a túljelentkezés Gyurcsány Ferenc nyári egyetemén

Gyurcsány Ferenc nyári egyetemét idén első ízben rendezik meg augusztus 10 és 13 között Balatonlellén. A 100 főre tervezett hallgatói keret már betelt, a jelentkezés lezárult. 35-szörös volt a jelentkezők száma!

A 3 napos képzésen olyan 18-30 életév közötti fiatalok vesznek részt, akik eredményes felvételi teszten jutottak át. Többek között a magyar politika működése, politikai kommunikáció, európai uniós politika, politikai beszédírás és stratégiaalkotás lesz a tárgya az egyes kurzusoknak.

***

Győzedelmi monstre tűzijáték = NO!

Gulyás Gergely bejelentette, hogy a járványügyi kockázatok miatt nem tartják meg az idei, minden idők legnagyobb és legdrágább augusztus 20-i tűzijátékát. Vagyis a kormány hatalmát és dicsőségét egekbe emelő monumentális szemfényvesztés megrendezése elöl – nyilván a tömeges ellenérzésről érkező hírek miatt – Orbán kénytelen volt meghátrálni!

Ehhez a hírhez kapcsolódik Varju László a Parlament Költségvetési Bizottságának elnöke, a DK alelnöke nyilatkozata: A Demokratikus Koalíció azt követeli, a kormány csoportosítsa át a tűzijáték költségvetését válságkezelésre! Érdemi bérpótlékra, az elbocsájtottak rendkívüli támogatására, a családi pótlék megduplázására – ahogy azt a DK a válság első napjától fogva követeli. Ne csak cirkuszra legyen pénz, hanem kenyérre is; vegyenek példát a többi más európai ország kormányáról!

***

A legutóbbi három napon minden szem Brüsszelre szegeződött

A világjárvány okozta súlyos válságban képesek lesznek-e az ott összegyűlt kormány- és államfők parciális érdekeiket félretenni, hogy a földrész államai és lakossága minél kevesebb emberi, anyagi és társadalmi veszteséggel vészelje át a legnehezebb időket?

Vajon lesz-e bennük elegendő bölcsesség és erkölcsi nagyság? Megmarad-e továbbra is az európai békének az a hosszú és gyümölcsöző időszaka, amely páratlan a földrész történelmében? Óriási kérdőjelek!

„Nem jósolható meg, hogy a most zajló európai uniós csúcsértekezleten sikerül-e megállapodásra jutni az uniós költségvetésről és az ahhoz kapcsolódó, gazdasági mentőcsomagról, ugyanis a sok jóakarat ellenére az álláspontok még mindig távol állnak egymástól” – közölte Angela Merkel német kancellár vasárnap Brüsszelben.

Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Németország kormányának vezetője kijelentette, mindent megtesz a találkozó eredményessége érdekében, azonban a koronavírus-járvány okozta gazdasági és társadalmi károk helyreállítását célzó pénzügyi csomag "kudarcot vallhat" a tárgyalások során. Még számos kérdés van az asztalon, egyebek mellett az alap mérete, az uniós pénzek elosztásának mechanizmusa, valamint a jogállamiság – tette hozzá Merkel.

A fő ellentétek: a „takarékos négyeknek” nevezett EU-tagállamok – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – kisebb költségvetést követelnek és nagyobb beleszólást abba, hogy a tagállamok miként és mire költik majd el az uniós pénzeket.

*

Orbán Viktor vasárnap délután meglepő sajtótájékoztatót tartott Brüsszelben

A finomabb hallású megfigyelő, sajnálattal szűrhette le, hogy nem mondható széles támogatási háttérrel rendelkező, nagy befolyású politikusnak a magyar miniszterelnök.

Bevezetőül hangsúlyozta: kevés az a kifejezés, hogy drámai gazdasági helyzetbe került Európa a járvány miatt – bár a betegség minket kevésbé sújtott, mint sok más országot –, a gazdasági bajokra csak az európai egység lehet az egyetlen megoldás. A kormányfői tárgyalások ezért mindennél fontosabbak – még a focinál is, tréfálkozott,– szerencsére már csak 4 vitás pont maradt a kezdeti több tucatnyiból. Ilyen a gazdasági mentőcsomag mértéke, ebből mekkora legyen a támogatás, illetve a visszatérítendő hitel. Ez utóbbi feltételrendszere is még vitatott, főként az olaszok és a hollandok között, utóbbiak több feltételhez ragaszkodnak a pénzek felhasználásával kapcsolatban.

A miniszterelnök meglepően kompromisszumkésznek mutatkozott mindenben, amely előreviszi a megoldást – mondhatnánk, ami minél előbb előcsalogatja a zsozsót. Bár kevesebbet kapunk, mint a velünk hasonló méretű tagállamok – magyarázta –, de az egyezség kedvéért elfogadja a mostani helyzetet, amely bár igazságtalan a számunkra, de legalább nem megalázóan az.

Az újságírók kérdésére, hogy mi a véleménye a jogállami kritériumokról, igazán váratlan választ adott. „A jogállami működés az EU alapja, s aki ezt nem tartja tiszteletben, azt nem pénzelvonással kell szankcionálni, hanem azonnal ki kell rúgni az Unióból.” Puff! Hozzátette: keveset hajtott végre a magyar parlament minapi határozatából, amely előírja, hogy a kormány csak bizonyos feltételek esetén – pl. a jogállami követelmények elhagyása és az un. 7-es cikkely alkalmazásának berekesztése – támogathatja a költségvetést. (Ahhoz képest, hogy O. V. úgy indult Brüsszelbe, még a „jogállamiság” kifejezést is kiiktatja minden írott előterjesztésből, ez 180 fokos fordulat.) Az újabb kérdést: ki állapítja meg és mi módon, hogy mi a jogállam, mosolyogva elhárította. „Kérdezzék meg azoktól, akik ehhez ragaszkodnak”.

Szót ejtett még arról, nem tudja, mi a személyes oka, hogy a holland miniszterelnök (Mark Rutte) őt vagy Magyarországot olyan keményen támadja. Aztán kicsit lekommunistázta. Később ezzel némileg ellentmondva, megmagyarázta, hogy nem is a miniszterelnökök között van az ellentét, mert a politikusok szót tudnak érteni egymással, hanem az őket megbízó parlamentek élezik a vitát.

Mark Rutte korábban kifejtette: Hollandia azt szeretné, ha a vissza nem térítendő pénzeket a tagállamok olyan szükséges reformokra fordítanák, amelyekkel javíthatnák versenyképességüket. Ha másra kívánnak költeni a kormányok, az arra való forrásokat hitelként adnák, mondta. Arra is emlékeztetett, hogy Hollandia nem az egyetlen olyan tagállam, amely vörös vonalakat húzna. Jelezte, ő azzal a céllal jött Brüsszelbe, hogy „érvekkel” győzze meg a többi résztvevőt, nem vétóval való fenyegetéssel, eltérő vélemények esetén.

Daniel Freund német zöld képviselő, aki nemrég Magyarországon járt, szörnyülködve számolt be arról – Iványi Gábort és Hadházy Ákost hozva példaként –, hogy itt fenyegetik azokat, akik kritikát gyakorolnak, nem hívják be az ellenzékieket a köztévébe. Kritizálta a Deutsche Telekomot, amely segített átjátszani a fideszeseknek az Origót. Megdöbbentette, hogy a korrupt politikai elit milyen gátlástalanul tömheti saját zsebeit. „Orbán stadiont épített a háza mellé Felcsúton; bizarr élmény, hogy kisvasútján, mely a búzamezőkön áll meg, én voltam az egyetlen utas” – sorolta.

Michael Roth SDP-s, európai ügyekért felelős külügyi államtitkár több esetben nyomatékosan ígérte: minden tanácsülésen foglalkozni fognak a jogállamisággal, és megvan bennük az elszántság a javaslat ügyében, ami szerinte nem a pénzről szól, hanem az elvekről és az EU egységéről.

***

Ismerősen csengő szavak egy régi történetben

A történelem soha nem ismétli egy az egyben önmagát, de olykor sok hasonlósággal szolgál.

Éppen 100 éve volt, meg is emlékeztünk róla, ki így, ki úgy. Egy ugyancsak pusztító nagy válság után összeültek a világ hatalmasságai, hogy eldöntsék, hogyan tovább. Mindenkit az eredményes újjáépítés szándéka – meg a saját politikai-hatalmi érdeke – vezérelte.

A magyar küldöttség vezetője kijelentette: "A békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok" mondta Apponyi Albert gróf 1920. január 16-án Pichon francia külügyminiszter Quai d'Orsay-beli, párizsi hivatali szobájában, ahol az első világháborút lezáró békekonferencia főtanácsa előtt beszélt. Ilyen keményen és határozottan. Csupán azt nem vette figyelembe, hogy nem feltételekről egyezkednek, hanem egy békediktátum aláírását várják tőle. Ahelyett, hogy legalább a kijelölt határok túloldalára szorult magyarok helyzetéről érvelt volna (erre Lloyd George angol miniszterelnök segítően rákérdezett), inkább a magyar faj felsőbbrendűségéről és nemzeti hegemóniájáról értekezett. Három nyelven megismételve előadását, csillogtatva kétségtelenül imponáló műveltségét. Az öreg arisztokrata mindevvel csak maga és persze
Magyarország ellen hergelte a jelenlévőket.

Ady Endre írta róla, hogy kultuszminiszterként haragosan visszautasította a párizsi ösztöndíjat kérelmező
fiatal festőket és más művészeket. Hozzátette: „Ma nincs Európában ország Magyarországon kívül, mely ilyen kínai védőfallal zárja el embereit a kultúrától. (...) Hinnünk kell azt, hogy az Európa-ellenes, kultúraellenes koalíció nem élhet örökké. Addig pedig tomboljon az álkultúra, a gyalázatos maradiság.” Nem ismerősen csengenek ezek a szavak a mai olvasó előtt?

Azért jutott eszünkbe ez a százéves epizód, mert az akkori és a mai nemzetközi tanácskozáson felszólaló, Magyarországot képviselő két vezető között sok a hasonlóság, meg persze a különbségek is nagyok – véleményünk szerint.

Mindketten a múlt emberei, eszményeik, hitvallásuk a számukra dicsőnek tartott történelemben gyökereznek. A homogén nemzeti egység az ideájuk, és persze a magyar szupremácia. Mindkettejük szótárából hiányzik a humánum, a progresszió, a konszolidáció. Az individualizmus vagy a liberális értékek egyenesen sátáni fogalmak. Mindkettőjük leginkább népszerűtlen személyiség a nemzetközi politikai környezetben, s ez az országra is akaratlanul kivetül.

Különböző – az említett helyzetben – az életkoruk, a származásuk, a neveltetésük, a kulturáltságuk, az etikai és morális alapállásuk. Egy dologban mégis hasonlítanak: intelligenciájuk ellenére egyikük sem tudta felmérni, hogy hiába a szónoki bravúr, az adott szituációban náluk nagyobb erők döntenek – a fejük felett.

v. j.