Fiatalabb és még aktívabb a DK a II. kerületben

A Demokratikus Koalíció Budapest II. kerületi szervezete megtartotta tisztújító taggyűlését szeptember 14-én a Budai Demokrata Klub új helyiségében (II. Szilágyi Erzsébet fasor 45/a.)

A gyűlés levezető elnökének dr. Laczkovics Máriát választották meg. Vendégünk volt Trippon Norbert a DK budapesti elnöke.

Bevezetőként dr.Tompa János ismertette a leköszönt elnökség két fontos feladatának eredményeit. „Az EP-választási kampányban szinte ott voltunk minden kilométerkőnél, de főként a Széll Kálmán téren és a Fény utcai piacnál. Számos kitelepülést szerveztünk, beszélgettünk az emberekkel, segítettük Dobrev Klára nagygyűléseit. Mindez hozzájárult, hogy az ellenzéki pártok közül a legtöbb, 4 képviselőnk került Brüsszelbe” – mondta. Ugyancsak sikeres volt már a tavaly őszi önkormányzati választás, amelyen mind a három DK-s jelölt jelentős fölénnyel nyert (Tompa János, Szabó Gyula és Gál Andrea). Így önálló frakciót tudtak alakítani a kerületi közgyűlésben. Egy-egy alpolgármester, tanácsnok, bizottsági elnök a DK tagjai közül került ki, és további számos megbízatásban támogatták a II. kerületi Önkormányzat munkáját. Miközben 16 új taggal, illetve támogatóval, közöttük számos fiatallal bővült a DK itteni szervezete. A DK II. kerületi szervezete elnökének Szabó Gyulát választották két induló jelölt közül 15–9 szavazati arányban.

Az Elnökség tagjai képünkön balról jobbra: Mészáros István, Nagy Eszter, Szabó Gyula (elnök), Tompa János, Gál Andrea valamint Garabuczi Sándor.

Az újonnan választott elnökség határozottan megfiatalodott. Tagjai korszerű szakmai képzettséggel bírnak, és tevékeny részt vállaltak már korábban is a politikai életben vagy kerületünkben, vagy nemzetközi viszonylatban.

Szabó Gyula megköszönte az iránta megnyilvánult bizalmat. Mivel az önkormányzati munkától nagyban függ a 2022-es parlamenti választások kimenetele, szeretné kibővíteni a kerületi DK együttműködését az önkormányzattal. Utalt arra, hogy a Momentum folyamatosan igyekszik észrevétetni magát különféle akciókkal. Erre nekünk is reagálnunk kell. Az első ilyen lépés: szombaton (19-én) a volt Radetzky-laktanya épületének megmentéséért tervezett megmozdulás szervezése.

Kellemes meglepetés: a mostani taggyűlésre egy modern technikával felszerelt tágas, szépen berendezett klubban került sor, melynek megvalósításához rengeteg munka és számos önkéntes adomány járult.

***

Korukat megelőző nagy elődeink talán a mának is üzentek?

Hazafiság és morális deficit, nemzeti identitás és európai gondolat, a szellem és a sajtó szabadsága.

Nem újkeletű ideák: jeles eleink már több mint évszázada küszködtek ezekkel a fogalmakkal. Többen közülük váteszként adtak érvényes választ azokra a kérdésekre, amelyek mindennapjainkat keserítik, amikor közpénzen tollasodott Senkik osztják az észt a XX. század legmocskosabb eszméi jegyében a Kulturkampf baljós déjà vu érzeteit felkeltve. A valódi nemzeti gondolkodóktól szemelgettünk hát. (Dőlt betűzés tőlünk.)

„Azok a magukat jól hízlaló szájhazafiak, az olcsó népszerűség jezsuita magyarjai, akik >éljen a haza< szóval kelnek, feküsznek, esznek, isznak és pipáznak… ha lehetne még szemöket és hajukat is nemzeti színre festetnék; éppen azért lármáznak és öltöznek rikoltólag nemzeti színekbe, hogy hazafi érzésük merőben önző alapját elleplezzék… és erkölcsi nyomorúságuk tátongó ürességét valahogy elpalástolják.”

Vajda János (1863)

Vajda János: költő, hírlapíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság tagja. Valójában csak halála után ismerik el korszakalkotó líráját. Költészete a magyar klasszikusok mellett túl modern volt, a modernekhez képest klasszikus. Híd volt Petőfi és Ady között. 1848-ban a Pilvax törzsvendégeként részt vett a pesti forradalomban, majd honvédnek jelentkezett és a hadnagyi rangig jutott el.

Hányatott élete kapcsán álljon itt egy aktuális érdekesség!

Vándorszínészként hét hónapig járta az országot, majd 1846 nyarán gazdatiszti gyakornoknak szegődött József főherceg pompás kastélya melletti, a kor nívóján mintaszerűen vezetett alcsúti uradalmába.

Nem tudni, hogy a birtokon ma is mintagazdálkodás folyik-e, de ugyancsak főúri a tulajdon. Egy 2016-os fotó, illetve állatorvosi bejegyzés alapján a miniszterelnök fiának hatalmas kuvasz kutyája, Nárcisz „lakik” az egykori uradalom területén, melynek romossá vált épületei időközben káprázatos felújításon estek át.

Ferenczi Krisztina korábbi riportja szerint a majorságot körülvevő 155 hektáros terület szorosan érintkezik Lévai Anikó két szántójával.

„A hazafiság valami olyan sine qua nonja (nélkülözhetetlen eleme) az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni. A közös kultúrában, közös társadalmi munkában álló, becsületes munkás emberek mind azok. Hazafiak… Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli”.

Ady Endre (1905)

„Arany (János) is valóban európai költő, az európai érzésvilág részese, ha nem is kozmopolita… milyen értelemben tiltakozik ez ellen ő maga? Konkrét költő: >puszta elvont ideállal inkább nem is dallanék<. Fantáziája mindenütt a pontos realitásokat kereste… Ő kétségkívül legnemzetibb költőnk: magyar lélek minden ízében; de mégis teljesen európai lélek is, s épp ezért a magyar költészet európai jellegére ő adja a legfeltűnőbb példát.”

Babits Mihály (1913)

„A múlt században az a fogalom uralkodott… hogy az államok egyedüli hivatása a társadalmi rend biztosítása. De a társadalmi viszonyok annyira bonyolódottakká lettek, a mechanikai és természettudományok új meg új tényezőket vittek be az életbe, melyeknek igényei az egyéni tevékenység nélkül ki nem elégíthetők… tehát előkerült annak érzete, hogy az államnak nemcsak a rend őrének, hanem a haladás emeltyűjének is kell lennie. A baj az, hogy az állameszme álarcul használtatik, mely mögül az ambíció és a hatalmi terjeszkedés vágya ólálkodik. Ez az állameszmét a semmit nem tevés nyugágyáról a mindenbe avatkozás, a mindent markába kerítés taposómalmába lökte… ha ennek az iránynak az emberi önérzet még idején útját nem állja, okvetlenül a szabadságérzet paralízisébe és a népek kiskorúságába fog kilyukadni.”

Kossuth Lajos (1889)

„Tudatni minden bel- és külföldi érdekes hírt, s kiterjedni a tudásnak minden ágára. Értesíteni a polgárokat jogaik mibenlétéről. Felvigyázni a kormány, a megye, a város és minden aprócska kényúr tetteire. Bepanaszolni a közönség előtt, ha érdekkel bír, minden jogtalanságot és méltatlanságot. Elmondani a nemzet minden hiányát, vágyait, szükségét és szenvedéseit. Megtámadni minden hibát, minden visszaélést, ha saját pártjának tagja által követett is el… mert ez növeli leginkább a pártnak erkölcsi tekintélyét. Előre megemlíteni, kifejteni, megbírálni s tárgyaltatása alatt is éber figyelemmel kísérni minden törvényjavaslatot…Tanácsot adni a kormánynak. Beszélni a közvélemény nevében, de beszélni a közvéleménynek is… Dolgozni szakadatlanul, nem gondolva előítélettel, gúnnyal, rágalommal… nem tágítani soha, még az örvény szélén sem. Ekképp küzdeni, tudósítani, világosítani, tanítni igazon, bátran és becsületesen. S beszélni, midőn mások még nem beszéltek, midőn mások már nem beszélnek; beszélni mindig, beszélni újra és szakadatlanul – ez az időszaki sajtó feladata.”

Irinyi József (1846)

(Atyavilág! Hol tartunk mindettől, csaknem két évszázaddal később… – A szerkesztő beszúrása.)

Az Irinyi család XIX. századi legnevesebb sarjai János és József. Előbbi név hallatán legtöbben a kiváló kémikusra, a biztonsági gyufa feltalálójára, gondolnak. Aki nem mellesleg az 1848–49-i szabadságharcban az ágyúöntés és a puskaporgyártás irányításával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Fenti idézetünk viszont testvérétől Józseftől származik, aki író, újságíró, ügyvéd volt és a forradalmi nemzetgyűlés tagja. Mondják, a márciusi ifjak 12 pontjának megfogalmazásához széles körű kül- és belpolitikai ismereteivel járult hozzá. Mindketten a Bihar megyei Albison születtek, az ősi nemességű idősebb Irinyi János földbirtokos és Jánossy Róza gyermekeiként.

Vajda János